A hét első napján – miközben fenn ragyogóan sütött a nap – főhősünk bizonytalanul álldogált lakóhelyének bejárata előtt. Azon morfondírozott magában, hogy vajon merre is haladjon tova. Tulképpen kötelességből el kellene indulnia egyik irányba, de bizony ő éppen ellenkezőleg mozdulna. Ráadásul a kezében lévő cucc is dögnehéz. Csak álldogál, ám senki sem ad neki jótanácsot uticélja tekintetében.

Ahogy így áll egyhelyben, jön ám arra egy számára eddig ismeretlen csajszi. Nosza, uzsgyi, gondolja hősünk, haladjunk csak a nyomában! Miközben újra érzi a cipelendő dolgok erőt próbáló súlyát, nem néz se jobbra, se balra, csupán az előtte ringó domborulatokra. Így nem csoda, ha jól pofára esik, amikor a bige befordul egy számára is ismerős kapun.  „Na, vazze, most mi a francot csináljak?” – kérdi önmagától, majd nagyon sóhajtva ő is belép a nyikorgó, vén kapun.

Happy end? Nos, az is van. Főhősünk az utóbbi napokban immár a csajszival teszi meg az oda-vissza vezető utat…

… és bizony, ez a korábban a pokolba kívánt cucc is a kezében mintha veszített volna a súlyából!