J. Krisztus, ács foglalkozású, 33 éves názáreti lakos egy 12 tagú társasággal együtt a Jeruzsálem külterületén található ismert pihenő- és szórakozóhelyen, a Gecsemáné Kertben vacsorázott. A társaság tagjai a későbbi vádlott tanítványainak tartották magukat, ellenük korábban a köznyugalom megzavarása és államellenes szervezkedés gyanújával több feljelentés is érkezett a Jeruzsálem Városi Ügyészséghez, amely végül elrendelte a J. Krisztus őrizetbe vételét.

A találkozót megelőzően I. Júdás, foglalkozás nélküli iskarióti lakos, a csoport pénztárosa vádalkut kötött a hatóságokkal, és 30 ezüstpénz fejében nyomra vezette őket a csoport tartózkodási helyét illetően. A vacsorát követően, a kora hajnali órákban I. Júdás a hatóságokkal előre egyeztetett módon megcsókolta J. Krisztust, ezzel azonosítva őt a helyszínre érkező rendőrök előtt.

A rendőrség ezután rajtaütött a csoporton, és őrizetbe vette a gyanúsítottat. J. Krisztus nem tanúsított ellenállást, de a csoporthoz tartozó S. Péter, halász foglalkozású betszaidai lakos, későbbi másodrendű vádlott, a nála lévő 25 cm pengehosszúságú, emberélet kioltására alkalmas késsel nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó támadást követett el egy intézkedő hatósági személy sérelmére, majd elmenekült a helyszínről. A sebesültet ezután maga az első rendű vádlott látta el.

J. Krisztust a helyszínről a rendőrség kényszerítő eszközöket igénybe véve, megbilincselve kísérte Pap Annás helyettes főügyészhez, aki a tanúkihallgatások után elrendelte előzetes letartóztatását. A kihallgatásra várakozó gyanúsított közelében tanúk felismerték a helyszínen tartózkodó S. Pétert, aki a hatóságok kérdésére három alkalommal is tagadta, hogy ő lenne a J. Krisztus csoportjába tartozó körözött személy, majd ismét kikerülve a hatóság látóköréből az eljárás egész ideje alatt szökésben maradt. A hivatali idő kezdetén Kajafás József városi főügyész több ügyész és hatósági tanú jelenlétében kihallgatta az őrizetbe vett J. Krisztust, majd ismertette a vádat a terhelttel, miszerint az államrend erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedéssel és nagy nyilvánosság előtt elkövetett közrend elleni izgatással vádolják, amelyet halálbüntetéssel rendel sújtani a törvény. A vádhatóság ezt követően átszállíttatta a vádlottat a római törvények szerint működő Júdeai Táblabíróságra kérve a bírói eljárás mielőbbi lefolytatását.

Poncius Pilátus, a táblabíróság büntető kollégiumának vezetője, a helytartói tanács elnöke gyorsított eljárás keretében megkezdte a vádlott kihallgatását, s az első tárgyalást azzal zárta le, hogy a vádlottat nem találja bűnösnek, ezért felmentette a vádak alól. A tárgyalóteremben összegyűlt nagyszámú érdeklő azonban hangosan elégedetlenségét fejezte ki az ítélettel kapcsolatban. A bíró élve törvény adta jogával, felajánlotta, hogy eljárási kegyelmet hirdet, amelynek során a jelenlevők dönthetik el, hogy J. Krisztus vagy a tulajdon elleni bűncselekményekért visszaesőként elítélt L. Barabást mentesíti a per lefolytatása alól. A tárgyalóteremben lévők L. Barabás szabadon bocsátását indítványozták, az indítványnak a bíróság helyt adott.

Ezt követően a táblabíróság úgy döntött, hogy a vádlottat csak kisebb súlyú bűncselekmények és vétségek (gyülekezési joggal való visszaélés, hatóság megsértése) miatt lehet elítélni, ezért az ügyet a vádlott születési helye szerint illetékes, mózesi törvények szerint működő Galilea Megyei Bíróság elé utalta. Az átszállított vádlottat, Nagy Heródes bíró megkísérelte kihallgatni, de J. Krisztus megtagadta a vallomástételt. A galileai bíróság végül úgy döntött, hogy nem illetékes az ügyben, és visszautalta az ügyet a letartóztatás helye szerint illetékes Poncius Pilátus másodfokon eljáró bírói tanácsa elé.

A másodfokú bíróság újra kihallgatta a vádlottat, aki saját maga kívánta ellátni a védelmét. J. Krisztus érdemi vallomást nem tett, ám kétértelmű válaszokat adott a bíróság azirányú kérdéseire, hogy szándékában állna-e törvénysértő módon megragadni a politikai hatalmat. A jelenlévő hallgatóság sorában ekkor elszabadultak az indulatok, amelyeknek a bíró úgy kívánta elejét venni, hogy elrendelte a vádlott testi fenyítését. A nyilvános korbácsolást követően a jelenlévő főügyész vádbeszédében a terrorizmus előkészületével is kiegészítette a vádat, és a legsúlyosabb büntetés kiszabására kérte a bíróságot. A főügyész utalt rá, hogy felmentő ítélet esetén felülvizsgálati eljárás is elképzelhető, és Császár Tibérius, a Legfelsőbb Bíróság elnöke ez alapján fogja megítélni a másodfokú tanács munkáját. A vádlott ugyanakkor nem kívánt semmit sem felhozni mentségére.

A másodfokú bíróság több órányi tárgyalás után az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, keresztre feszítés általi halálbüntetést szabott ki J. Krisztusra. A ítélet indoklásában a vádlott társadalomra veszélyes magatartására, együttműködésének hiányára, valamint a hatóságok közötti konfliktusok elkerülésének és a köznyugalom fenntartásának magasabb rendű szempontjaira hivatkozott a bíró. A tárgyalást követően J. Krisztuson a Jeruzsálem külterületén található Golgota dombon az ítéletet végrehajtották. Nem sokkal később a nyomravezető, társait feladó I. Júdás felismerve tettének következményét önakasztás útján saját kezével vetett véget életének.

J. Krisztus kivégzését követően többen is kérték a perújrafelvételt. Bár az eredeti peranyag nem maradt fenn, összesen négy tényfeltáró ügyirat vizsgálta a vádlott tetteit és a vele szemben tanúsított hatósági eljárást. A későbbiekben S. Péter, másodrendű vádlott és a csoporthoz J. Krisztus halálát követően csatlakozó Tarzuszi Pál, korábbi adóhatósági tisztviselő szervezői és kiterjedt levelezői munkásságának köszönhetően mára közmegegyezéssé vált, hogy az eljárás közben számos hatósági túlkapás és ítélkezési hiba történt, és a vádlottat a benyújtott bizonyítékok alapján nem lehetett volna elítélni.